Átverés

Átverés

Átverés – Reggel láttam az egyik kereskedelmi csatornán egy műsort, amiben egy celeb nő nyilatkozott (most már mindenhonnan ők folynak). Az volt a történet, hogy őt becsapta egy celeb férfi. Elmesélte az eseményeket nagy vonalakba (persze ki tudja mi az igazság belőle, manapság mindent megtesznek csak, hogy képernyőre kerüljenek) és hát ő teljes mértékben csalódott, nem ezt várta a férfitól. De hát mit várhatnak a nők a pasiktól?

Elmondása alapján szerintem semmi extra nem volt a kettejük kapcsolatában. Olyan általános dolgokat mondott a lány, amiből én nem gondolnám, hogy kettejük kapcsolata több volt csupán szimpátiánál. Megismerte a híres férfit, akivel közeli kapcsolatba kerültek elmentek egymás lakására (ami nekem nem jelenti azt, hogy lefeküdtek vagy akár megcsókolták egymást), üzeneteket küldtek egymásnak, kölcsön adta a pasi a lánynak az autóját… Nekem ebből nem tűnik úgy, hogy ők párkapcsolatban éltek volna.

Aztán a történet vége az volt, hogy kiderült a férfinak két éve komoly kapcsolata van, amit persze titkolt végig. És a nő ismét csalódott, persze nem élete legnagyobb átverése volt ez az egész, de ismét közelebb került ahhoz, hogy ne bízzon meg a férfiakban. Miért gondoljuk azt mi nők, hogy ha valaki közeledik felénk. Lehet, hogy csak barátilag vagy egy kicsit kedvesebben – akkor az már párkapcsolatnak számít?
Valószínű teljesen más az értékrendünk, mint a pasiké. Ami nálunk már szerelem, az náluk még csak fellángolásnak sem számít. Ebből következik, hogy a gyengébbik nem hamar úgy érzi, őt átverték.

Ebből is látszik, hogy a k milyen naívak tudnak lenni, nem kell ahhoz celebnek lenni, hogy az első szembe jövő pasinak elhiggyünk mindent.

Kép forrása: nypost

Ennyire nincs a nőknek tartása, vagy tényleg ennyire naivak lennénk? Miért van az, hogy egy kis boldogságért mindent elhiszünk, és még az orrunkig sem látunk?

Nagyon könnyű a nőket megvezetni, és ezt a pasik nagyon is jól tudják. Nekem is volt egy-két ilyen „élményem” az élet során. Volt néhány olyan kapcsolatom, ahol csak tűrtem a rossz dolgokat ( egy kis boldogságért cserébe), volt ahol már a kezdet kezdetén megcsaltak de én azt csak pár hónap múlva voltam hajlandó észre venni. Tudtam róla, csak nem akartam felismerni a bajt, mert akkor megint egyedül maradok és féltem a magánytól.

Utólag visszagondolva ezekre a dolgokra viccesnek hatnak, hogy ilyen könnyen átvertek és csak mosolygom rajta, milyen butuska is voltam annak idején. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most nem tudná megcsinálni velem akárki. Valószínű ebből is fakad nálam a féltékenység. A mostani páromban sem tudok megbízni maximálisan, pedig ő aztán tényleg nem adott rá okot, hogy kutakodjak utána.

Ez lesz a naívságból, a hiszékenységből, abból hogy hagyjuk magunkat az orrunknál fogva vezetni. Aztán ha netalán találunk magunknak egy talpig rendes embert, akkor az meg falra mászik az állandó ellenőrzéstől, amit az előtte való férfiak hoztak ki belőlünk. Aztán lehet, hogy elhagy minket (hacsak nincsenek kötélből az idegei), mert nem bírja az állandó féltékenységet, hogy nincs szabad tere, ami egy kapcsolatban elengedhetetlen.

Azt hiszem ennek a körnek sose szakad vége. Én csak azt kívánom, hogy minél kevesebb olyan férfival hozzon össze a sors titeket, akik átvernek! Próbáljatok meg néha reálisan gondolkodni, és NE LEGYÜNK ENNYIRE NAIVAK! NÉHA HAD LEGYÜNK MI AZ ERŐSEBBEK!