Gyermekrajzok – A korai önkifejezés eszközei

Gyermekrajzok – A korai önkifejezés eszközei

A gyermekek számára a rajzolás nem csak időtöltés és készségfejlesztés, hanem az önkifejezés eszköze is. Különösen igaz ez abban az esetben, ha meg kell nyílniuk és olyasmiről kell beszélniük, amiről nem szívesen teszik. Ilyen esetben a rajzolás törheti át a gátakat. (gyermekrajzok)

Nagyon érdekes azonban, hogy a legkisebbek szinte mindig ugyanazokhoz a jelképekhez nyúlnak, ráadásul ez kultúrától, nyelvtől, társadalmi hovatartozástól teljesen függetlenül teszik. Bacskovszky Nóra rajztanár írásában azt olvashatjuk, hogy a gyermekek rajzfejlődése a világ minden táján rendkívül hasonló. Hasonló firkák és szimbólumok jelennek meg az ABC jellegétől függetlenül is, legyen szó latin, arab vagy akár kínai írásmódról. A kulturális és társadalmi hatás csak a gyermek szocializációja során jelenik meg. Az alapvető motívumokat – mint a nap, az életfa és a mandala – már összetettebb rajzok váltják. Ez idő tájt jelennek meg a családábrázolások, mint a hovatartozás első „írásos” bizonyítékai.

A családrajz kiemelt jelenséggel bír a gyermek aktuális hangulati és érzelmi állapotának felmérésében. A családrajz alkalmas a tudatos és tudattalan élménytartalmak felmérésére is, ami akár a mentális sérülések felismerését is lehetővé teszi.

Kép forrása: alkotonok

Amikor a kisgyermek rajzol, tulajdonképpen a családtagjaihoz fűződő viszonyát rekonstruálja, illetve önti rajzba. Ezek a rajzok kiváltképp alkalmasak arra, hogy a szakemberek felfedezzék a ki nem mondott érzelmi sérüléseket, illetve konfliktusokat. Amennyiben a családi életet konfliktusok tarkítják, illetve a családban „működésbeli” zavarok állnak fenn, a családrajz nagy valószínűséggel felfedi ezeket. A gyermek szinte minden esetben pozicionálja magát a rajzlapon, ami egyes családtagoktól mérhető távolságban válik kifejezővé.

A családrajzok kiértékelése szakember feladata, de szülőként is levonhatunk néhány következtetést a gyermekeink munkáit figyelve. Ebben elsősorban a használt színek vannak a segítségünkre.

Ha a gyermekünk sok színt használ, az fejlett fantáziavilágról árulkodik. A sok piros szín érzelmi túlsúlyt, temperamentumosabb jellemet takarhat. A fekete letörtségről, esetleg gyászról árulkodhat. A rózsaszín túlnyomó használata az ábrándozó kisgyermekekre jellemző. A lila viselkedészavarra utalhat. A sok satírozás és árnyalás a szorongás jele lehet. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy messzemenő következtetést csak szakember vonhat le a gyermekrajzokból, egy-egy szín jellemző használata miatt nem kell aggódnunk.