Kívánságod parancs!

Kívánságod parancs!

Egyszer volt, hol nem volt…-kezdődik a történet.

Volt egyszer egy szegénylegény, egy sanyarú sorsú mostohaleány, akik elindultak a nagyvilágba szerencsét próbálni. Hogy, hogy nem, útjuk során meglepte őket az aranyhal, a jótündér, a békakirály, de még a palackban lakó dzsinn is, és jótett helyében megajándékozták őket egy-egy kívánsággal. Ezt aztán szükség idején beválthatták. Útjuk végeztén aztán jutalmul fél királyságot, holtomiglan-holtodiglan tartó szerelmet kaptak. Itt a vége, fuss el véle. Ki nem hiszi, járjon utána!

Mese habbal. Mondja a többség. De szerencsére akad még a Földön olyan, aki hisz a varázslatban, a csodákban. Hiszi, s tudja, hogy a kívánságok valóra válhatnak.

De ha jobban megfigyeljük, ezek a történetek akár saját életünkről is szólhatnának. Hiszen hányan küzdenek pénzhiánnyal, sanyarú családi viszonyokkal, hányan indulnak útnak a nagyvilágba egy jobb megélhetés reményében, s aztán hányan, de hányan találják meg valahol távol a boldogságot.

De mi a helyzet a kívánságokkal? Hova tűnnek? Léteznek egyáltalán? Tényleg teljesülhet bármi, amit szeretnénk? Kívánhatunk bármekkora dolgot, valóban megkapjuk?

Kép forrása: adventurelisa

A válaszom erre: IGEN. Bármily hihetetlenül hangzik is, de így van. Nem csalás, nem ámítás. Most persze joggal kérdezheti bárki, honnan tudom én mindezt. Mitől lettem most hirtelen ekkora nagy bölcs. Elmesélem. Figyelj, s tanulj!

Mint bármelyik másik ember, nap-mint-nap szembesülök az élet nehézségeivel. Körbenézek, s egy keserű, elromlott világot látok. Ahol a fiatalok depressziósak, isznak, drogoznak, a szülők túlhajszolják magukat és életük nem szól másról, csak a pénzkeresésről. Ami persze olyan hamar elfogy, hogy az embernek még levegőt venni sincs ideje idő közben. Fáradt, megkeseredett emberek jönnek velem szembe az utcán. Mosolyt csak erőltetve tudnak varázsolni arcukra, s mások arcára. Nézek, de semmit nem értek.

Ez lenne az élet értelme?

Ezért jöttünk a világra? Szomorúan kell leélni életünket, majd úgy kell távoznunk, hogy közben a boldogság messze elkerült minket?
S rájöttem. Ennek így az égvilágon semmi, de semmi értelme nincs. Ki hallott már ilyet? Létrejött egy bolygó a célból, hogy megkeserítse több milliárd ember életét? Épp ellenkezőleg. Mindenki azért jött erre a világra, hogy boldog legyen. Jutalmul kaptuk ezt az életet. Nem pedig vezeklésnek. Éljünk hát vele! Vagy egyszerűbben: éljünk! De hogyan? Hogy kezdjünk bele?
Először is felejtsük el a rosszat. Nem szolgál másra, csak arra, hogy megnehezítse életünket, s előrehaladásunkat. Rossz dolog rosszat vonz magához. Felhalmozódik, s csak a rossz, a rossz…

Arra kell koncentrálni, ami boldoggá tesz, örömmel tölt el. Készíts egy listát, tele célokkal, kívánságokkal, álmokkal! Naponta koncentrálj ezekre a dolgokra, s kívánságod szerint bővítsd a listát! Később, akár a mesében jótett fejében beválthatsz egy-egy kívánságot a jótündérnél. De ne ugorjunk annyira előre!
Szánj időt azokra a tevékenységekre, amiket szeretsz csinálni!

Minél többet, annál jobb. Kezdetben csak hetente pár órát szánjunk ezekre a dolgokra. Észre fogjuk venni, hogy egyre több időre lesz majd szükségünk hobbinkhoz, s végül minden napot szeretnénk majd kedvenc időtöltésünkre szánni. Velem is megtörtént. Miután azzal foglalkoztam, hogy csak a jót fogadjam be, életem egyre kiegyensúlyozottabb lett. Hálás voltam ezért, nagyon is. S mikor a hála állapotába kerültem, még jobban éreztem magam. Ez egy egyszerű, apró trükknek tűnik. Mégis a legnagyobb és legnehezebb lépés.

De a folyamat, ha elkezdődik, nem áll meg. S a jutalom nem marad el. Hálásnak kell lenni, ha van hol laknunk, hiszen magunk is látjuk, mennyi ember él fedél nélkül. Hálával tartozunk a családunkért, a barátainkért. Minden jóért, ami körülvesz minket. S amikor ezt megértjük, és úgy érezzük, életünk jó úton halad, azt szeretnénk, ha a körülöttünk élők élete is rendbe jönne. Hiszen mit ér a boldogság, ha nincs kivel megosztozni rajta? Majd még több örömet és mosolyt szeretnénk látni, s egy idő után elkezdünk figyelni másokra, idegenekre is. És itt jönnek képbe a kívánságok.

Tégy jót másokkal, s visszakapod! Adakozz, ha van rá módod! Ha csak kevésből élsz, adj abból! A hála nem marad el. Cserébe teljesül egy kívánságod. Ne bántsd meg azt, aki szeret, mert egyszer te is nagyon szomorú leszel majd valaki miatt, aki fontos számodra. Fogadj el mindenkit, még akkor is, ha a külseje, a nézetei nem felelnek meg az igényeidnek, elvárásaidnak. Minden egyes ember fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be a földi életben. Szánj időt a természetre!

Ismerd meg azt a csodát, ami körülvesz, s a természet hálás lesz érte. Jöhet a következő kívánság. S akár a mesében, te is úgy élheted az életed. Nincs határ. Álmodj, kívánj bármekkorát. Soha ne azon gondolkozz, hogyan fog sikerülni. Az már nem a te dolgod. Tekints mindenre jutalomként. Hiszen megérdemled.
Mindent megkaphatsz az élettől, ha kegyes vagy hozzá. Kívánságod parancs. S ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelted, ne bánd. Soha. Egyszerűen annyi történik, hogy kívánságod nem áll összhangban azzal, ami előrevisz téged, ami boldoggá tesz. Az idő múlásával magad is be fogod látni ezt, s hálás leszel, meglátod.

De mindehhez az kell, hogy megállj. Most. Ebben a pillanatban. Gondolkozz és nyisd ki a szemed! Nézz szét! Ha nem tetszik, amit látsz, már tudod mit kell tenned. Légy hát az, aki lenni szeretnél és soha ne hallgass másra! Kívánom, hogy minden kívánságod valóra váljon és, hogy nagyon boldog légy és tartsd szem előtt mások boldogságát is! Hiszen ez az egyetlen dolog, amiért a Földre születtél. Se több, se kevesebb.